2011. október 11., kedd
2011. március 1., kedd
Lackfi János verse
TŐZSDEI ÁLLATVILÁG
Kattog az óra, a naptár, zümmög a tőzsdei kaptár,
Állati-emberi nyüzsgés, amfiteátrumi küzdés,
Árfolyamot bika bökdös – nyomja az égbe az öcskös.
Ám lezuhan, ha lecsapja medve-ököl kalapácsa.
Itt a valódi hatalmas spíler a tőzsdei farkas…
Vér tapad, íme, fogára, nyel s nyer a tőzsdei cápa…
Fut-szalad ám esze-hagyva bolybeli emberi hangya....
S mintha a Grálnak a titkát, egyre csak egyre kutatják
Tőzsdeguruk, mi a képlet, mellyel a csúcsnyereséget
Zsebbe lehetne begyűrni. Kergeti, szüntelen űzi
Árfolyamok susogását, mint a vadászok a zsákmányt.
És amikor jön a válság, pénzüket íme kiássák
Gyorsan a pockok, egérkék – érkezik asszonyi népség,
Jönnek a taxisofőrök, hemzseg a tőzsde ma tőlük…
Rád tör a tőzsdei kórság? Jobb, agyadat ha kimossák!
Hogyha nyerésben a marha (újabb pénzügyi fajta!),
Dönget a hősi veszélybe, nincs, aki őt lebeszélje.
Kétszereződik az összeg? Négyszeres őneki még szebb!
Négyszerezés ha bejönne, vágyik a stekszre, a többre,
Harci fogat nosza fusson, béna kiszállni a csúcson…
Brókere hasztalan óvja, tesz csak a brókeri szókra,
Olvad a tőzsdei gleccser… Volt a szegény fiu egyszer…
Olvad a tízmilliója, zuttyan alá a pokolba,
Sírja a konyha-hokedlin: hol van az ennyi meg ennyi!?
Vissza a régi melóhoz, pénzt csak a meggyaszaló hoz…
Itt van a népmese vége – csorran a meggy lila vére.
2011. január 15., szombat
Clifford Stoll, a csillagász...
Ime, egy másik pasas a TED-ről, vicces, bolond és nem lehet nem figyelni rá.
http://www.ted.com/talks/lang/hun/clifford_stoll_on_everything.html
Szerintem sokunknak eszébe jut róla valaki... egy tanár, aki vicces volt és kicsit bolond, és mégis, figyelni kellett rá.
Nekem is volt ilyen tanárom, de kollégái kiutálták az iskolából, mert nem értek fel nagy-szerű bolondságához.
Ez a fickó, Stoll, állítólag ma is tanít, egy egyszerű suliban.
Vajon az én tanárom is tanít még?
2011. január 5., szerda
magyartanár
Ő volt a magyartanárom az Apáczaiban 1966 és 1974 között.
Arany János volt a kedvenc költője.
Dr. Győrög Mátyásnénak hívták.
Most én is magyartanár vagyok.
2010. december 28., kedd
Sir Ken Robinson az oktatásról és az iskoláról
http://www.ted.com/talks/lang/hun/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html
"A professzorok a fejükben élnek. A testükre úgy tekintenek, mint a fejük szállításának egy lehetséges eszközére."
A PERIPATETIKUS ISKOLA
A peripatetikus kifejezés a szmürnai Hermipposztól ered [4]; de az valószínűleg túlzó és magát sokáig makacsul tartó tévhit is, hogy a peripatetikus (szó szerint „körbesétáló”) iskolában a tanítás kizárólag körbe-körbe sétálás közben folyt volna, a testgyakorlás ideje előtt [5]. Ezt a modern filozófiatörténetírás már a múlt században is elutasította [3] (az persze nem lehetetlen, hogy Arisztotelész sokszor séta közben is beszélgetett tanítványaival filozófiai kérdésekről). Erről tanúskodik az, hogy fennmaradtak vázlatok több előadásról is, Arisztotelész pedig számtalan helyen utal rá, hogy előadásait ábrákkal illusztrálja, ami sétálás közben nehéz lett volna; továbbá szinte minden görög filozófiai iskola az előadások és viták helyszínéről kapta a nevét, nem pedig a tanítás módjáról, nagyobb közönség számára tartott előadáskor a hallgatóság bizonnyal ülve hallgatta a bölcsességeket [6]. Ugyanakkor néhány érv felhozható Hermipposz mellett is, például PlatónPrótagoraszában [7] van utalás a séta közben folyó akadémikus, ill. szofista tanításra. Maga Laertiosz, akinek művében Hermipposz véleménye fennmaradt, más (meg nem nevezett) forrásokra hivatkozva azt a lehetőséget is felveti, hogy a „peripatetikus” jelző azért ragadt Arisztotelészre, mert egyszer így tanította Nagy Sándort, miután az egy betegségéből felépült és egy ideig „egészségügyi” sétákat tett.
Arisztotelész az iskolában bizonyos rendet és fegyelmet tartott: az iskolának volt feje (archontes), kit mindig tíz napra választottak. Évente többször valamennyien együtt ebédeltek.
Tanítványait két csoportba osztotta: akromatikusok (beavatottak), más néven ezoterikusok (bentlakók) és az exoterikusokra, akik csak alkalmanként jártak be a líceumba hallgatni őt. Az utókor ezt a felosztást a műveire is alkalmazta. Az akroamatikus tanulmányok nem jelentették azt, hogy nagyobb, magasabbrendűnek tartott igazságosságokat fejtegettek volna, mint az exoterikus tanulmányok, pusztán olyan elvontabb és intenzívebb tanulmányozást igénylő tantárgyak voltak – mint a logika, természetfilozófia és metafizika – melyek kisebb hallgatóságot érdekeltek.
Forrás: Wikipédia
2010. december 27., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)