2011. március 1., kedd

Lackfi János verse


TŐZSDEI ÁLLATVILÁG

Kattog az óra, a naptár, zümmög a tőzsdei kaptár,
Állati-emberi nyüzsgés, amfiteátrumi küzdés,
Árfolyamot bika bökdös – nyomja az égbe az öcskös.
Ám lezuhan, ha lecsapja medve-ököl kalapácsa.
Itt a valódi hatalmas spíler a tőzsdei farkas…
Vér tapad, íme, fogára, nyel s nyer a tőzsdei cápa…
Fut-szalad ám esze-hagyva bolybeli emberi hangya....
S mintha a Grálnak a titkát, egyre csak egyre kutatják
Tőzsdeguruk, mi a képlet, mellyel a csúcsnyereséget
Zsebbe lehetne begyűrni. Kergeti, szüntelen űzi
Árfolyamok susogását, mint a vadászok a zsákmányt.
És amikor jön a válság, pénzüket íme kiássák
Gyorsan a pockok, egérkék – érkezik asszonyi népség,
Jönnek a taxisofőrök, hemzseg a tőzsde ma tőlük…
Rád tör a tőzsdei kórság? Jobb, agyadat ha kimossák!
Hogyha nyerésben a marha (újabb pénzügyi fajta!),
Dönget a hősi veszélybe, nincs, aki őt lebeszélje.
Kétszereződik az összeg? Négyszeres őneki még szebb!
Négyszerezés ha bejönne, vágyik a stekszre, a többre,
Harci fogat nosza fusson, béna kiszállni a csúcson…
Brókere hasztalan óvja, tesz csak a brókeri szókra,
Olvad a tőzsdei gleccser… Volt a szegény fiu egyszer…
Olvad a tízmilliója, zuttyan alá a pokolba,
Sírja a konyha-hokedlin: hol van az ennyi meg ennyi!?
Vissza a régi melóhoz, pénzt csak a meggyaszaló hoz…
Itt van a népmese vége – csorran a meggy lila vére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése